MILYEN AZ ÖN-AZONOS ÖLTÖZKÖDÉS?

A koronavírus miatti 1,5 éves karanténom, majd a 3 hónapos kovid betegség nyomot hagyott rajtam, mind testileg, mind lelkileg. Most már kijárok a világba, és azt veszem észre magamon, hogy a saját magammal, a külsőmmel és a megjelenésemmel kapcsolatos elképzeléseim és elvárásaim is megváltoztak. Elcsodálkoztam azon, hogy az évtizedek óta megszokott öltözködési szokásaim átalakultak! Valahogy másképp tekintek magamra, másnak gondolom magamat. Lehetséges ez? Van ilyen, hogy akinek eddig hittem magamat, az hirtelen szertefoszlik, és egy egészen más személy tekint a tükörbe? Gondolkodóba estem, hogy vajon tényleg azok vagyunk, akinek gondoljuk magunkat? Mitől függ az énképünk, az a "művészi koncepció", amit elképzelünk magunkról? Milyen külső és belső tényezők alakítják végül a megjelenésünket? Vajon tényleg azok vagyunk, akiknek mutatjuk magunkat a külvilág felé? Vajon mennyire tudatos és önazonos öltözködés jellemző ránk?

AZ ÖN-AZONOS ÖLTÖZKÖDÉST AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK

Arra jutottam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy képesek vagyunk reálisan látni és megmutatni valódi önmagunkat és a valódi külsőnket. Gyermekkorunktól kezdve ki vagyunk téve  a környezetünk hatásának, hiszen a szüleink, pedagógusaink sőt a korosztályunk tagjai is mind üzeneteket és elvárásokat közvetítenek felénk.
Önazonos öltözködés

SZOCIALIZÁCIÓ

A szülői házban tapasztalt életmód, a szüleink élethez való hozzáállása alapvetően befolyásolhatja a fejlődésünket, és a saját magunkról alkotott elképzeléseinket is. Hiszen ha például azt látjuk és azt halljuk a szülőktől, hogy csakis az a jó és az az elfogadható, ha mindig mindent tökéletesen csinálunk meg, és rossz az, ha hibázunk, vagy lazán vesszük a dolgokat, akkor lehetséges, hogy ehhez idomulunk mi is. Ilyenkor a külsőnk kialakításában is a szigorúság, a tökéletességre törekvés lehet a meghatározó. Észrevétlenül beleég a tudatunkba az az énkép, hogy mi egy konzervatív, tip-top nők vagyunk, akinek mindig kifogástalanul KELL kinéznie.
De ha például egy művész családba születünk, ahol a szülők egy bohém, laza, akár káoszos életet élnek, akkor lehet, hogy természetes lesz a számunkra, hogy a megjelenésünk szabad, laza lesz. Ilyenkor az önmagunkról alkotott kép egy elvont, művészi személyt fog mutatni. Persze nem kizárható az sem, hogy ha a lelkünk mélyén lázadók vagyunk, akkor a látott sémákkal pont ellentétes koncepció fogalmazódik meg bennünk, és a megjelenésünk is a tiltakozás jegyében valósul meg.

TRAUMÁK

Ezen kívül egy csomó lelki sérülés is ér minket az életünk során, amely esetleg letompítja, elnyomja, vagy hibernálja lelkünk rezdüléseit. Ez az öltözködésünkben is egy elfojtott, megváltoztatott leredukált stílust fog eredményezni.
Tehát egyáltalán nem biztos, hogy az, ahogy elkezdünk öltözködni a fiatal korunkban, az valóban a mi belső, saját valónkat mutatja meg. Ha a felnőtt korunkban nem foglalkozunk azzal, hogy kik is vagyunk VALÓJÁBAN, lehámozva a ránk rakódott külső rétegeket, akkor akár egy életen át próbálhatunk megfelelni a gyerekkorban belénk nevelt elvárásoknak, vagy a frusztrációink okozta elfojtásoknak. Ilyenkor az önazonos öltözködés soha nem valósul meg.

Sajnos ezen kívül az élet is általában lassan bedarál minket, és a mindennapi munka mókuskereke még le is tompíthatja a tudatosságunkat. Sokan sajnos eljutnak odáig, hogy még művészi koncepciójuk sincsen önmagukkal kapcsolatban! Ilyenkor azt vesszük fel, ami éppen a kezünk ügyébe akad, mindenféle tudatosság nélkül. Szinte észre sem vesszük, hogy kinézünk VALAHOGY, és hogy a kinézetünk üzenetet hordoz a külvilág számára. Az énkép elhalványul, a belefásultság hatására elveszítjük önmagunkat. Sajnos a plázák ruhakínálata ezt csak még jobban felerősíti,  és az igénytelen, és jellegtelen uniszex ruháktól az önazonos öltözködés reménytelen vállalkozássá válik.

MI A "MŰVÉSZI KONCEPCIÓD"?

Felnőtt korunkra kialakul egy olyan kép önmagunkról, ami az egónk számára a leghízelgőbb. Az életösztönünk a mindenáron való életben maradást segíti. Senki sem élhet hosszú távon úgy, és egészségesen, ha rossz és romboló az énképe. Nem gondolhatjuk magunkról azt, hogy  értéktelen, ronda, vagy rossz emberek vagyunk, mert ez elpusztít! Ezért az énképünk jó esetben úgy alakul ki, ami a legelfogadhatóbb a számunkra. Lesz egy hízelgő "művészi koncepció", amit hiszünk magunkról, hogy kik és milyenek vagyunk. Az egó ehhez ragaszkodik minden áron. Ha például én (az egóm) azt gondolom magamról, hogy én egy rendes, kulturált, és értelmiségi nő vagyok, akkor a megjelenésemet ehhez fogom igazítani. Emiatt nem fogom megengedni magamnak, hogy slamposan, vagy lazán öltözzek, mert ez az énképemmel ellentétben állna, és rontaná az erőmet, végső soron az életben maradási esélyeimet. Viszont a külső behatások és az elvárásoknak való megfelelési kényszer miatt egyáltalán nem biztos, hogy valóban az az énképünk, akik mi valójában lennénk, vagy lehetnénk!
Vajon a jelenlegi külsődet milyen "művészi koncepció" határozza meg? Úgy is mondhatnám, hogy milyen típusba sorolnád be önmagadat? Ha egy-két szóban kellene meghatároznod, hogy ki vagy, akkor mit mondanál? Kit lát, aki rád néz?
Az alábbiak közül valamelyik típusban ráismersz a jelenlegi megjelenésedre?

A konzervatív tip-top * Az aggszűz könyvtáros* A sokgyermekes anyuka * A divatozó Glamour lány * A kitartott nő * A sokdiplomás ellenálló értelmiségi  * A kifinomult elegáns * A multinál dolgozó irodista * A pláza bolti eladó * A lepukkant nyugdíjas * A dáma nyugdíjas * A kreatív elvont * A jellegtelen uniszex * A rebellis polgárpukkasztó * A minimalista letisztult  * A szexis cicababa * A laza hobó * A sznob milliomos * A lestrapált dolgozó nő *  A sikeres vállalkozó * A díva * A slampos diáklány * Az identitás zavaros ötvenes * A kényelmes laza * A reményt vesztett nő * Az igénytelen * A szedett-vedett * A csinos, igényes nő * A romantikus * A sportos vagány

KI VAGY TE VALÓJÁBAN?  MILYEN AZ IGAZI ÖN-AZONOS ÖLTÖZKÖDÉS?

A cél az lenne, hogy megismerjed IGAZÁBÓL azt a személyt, aki benned lakozik, és lehámozva a rád rakódott idegen elvárásokat, megvalósítsad SAJÁT MAGADAT! Aki tényleg a lelked mélyén él, minden külső hatástól függetlenül! Kérdés, hogy el lehet-e idáig jutni? Nem gondolnám, hogy ez egy szempillantás alatt sikerülhet. Azonban ha elkezdesz foglalkozni önmagaddal, önismereti könyveket olvasol, kurzusokra jársz, vagy meditálsz stb., akkor lépésről lépésre közelebb kerülhetsz az igazi énedhez.

Vajon az a kép, amit most látsz TÉNYLEG TE VAGY? Vagy a megjelenésed csak valamilyen hízelgő, vagy önfelmentő, esetleg kompenzáló érzés kielégítését szolgálja? Valamilyen mesterséges művészi koncepció az, amit kialakítottál magadnak, vagy éppen véletlenszerű a megjelenésed? Mi történne, ha feladnád ezt? Milyen lennél, ha ÖNMAGAD LEHETNÉL? Milyen lennél igazából? Milyen lenne, ha fel mernéd vállalni az igazi stílusodat, megmutatva a valódi lelkedet? Szabadon, korlátok és elvárások nélkül?

Lehet, hogy érdemes lenne leülni, és rátekinteni az életedre, TUDATOSAN megfigyelve, hogy milyen hatások érhettek a fejlődésed során. Érdemes lenne leírni, megkeresni, hogy kitől milyen "életbölcsességeket" hallottál, mire neveltek téged? Befolyásolhattak ezek téged a külső megjelenésed kialakításában? Akarod te valójában ezeket? Jót tesznek neked ezek a hiedelmek vagy szabályok? Segítenek téged az életedben vagy hátráltatnak?