SZÉPSÉG, FIATALSÁG, TÖKÉLETESSÉG

A mai világban a lookizmus van. Hogy mi a lookizmus? Az  a trend, hogy ma attól függően minősülsz értékesnek, vagy kevésbé  értékesnek, hogy mennyire vagy szép, fiatal, vagy éppen tökéletes. Ez egyfajta versenyszellem, ahol a legszebb, a legfiatalabb és legtökéletesebb kapja meg a legtöbb kiváltságot, és előnybe kerül a kevésbé előnyös tulajdonságokkal rendelkezőkkel szemben. Csak akkor tudsz érvényesülni, ha a szépség, fiatalság, tökéletesség hármasát megvalósítod.

A szépség, fiatalság, tökéletesség bűvöletében

Ha például kinyitunk egy katalógust, vagy női magazint, akkor mit látunk?

Szinte minden oldalon a TÖKÉLETESSÉG ígéretét lehet megtalálni, amely egyben azt az üzenetet is sugallja, hogy nem vagyunk, és nem is lehetünk tökéletesek, amíg nem használjuk a felkínált termékeket. Feszesebb, simább, fiatalosabb, hibátlan, és tökéletes bőrre van szükségünk, mert ha nincsen, akkor nem vagyunk elfogadhatóak, selejtesek vagyunk. Mindenből csak a MÉG több, a még jobb a jó. Ma már nem elég az sem, ha egy sima szempillaspirált használunk, mert csakis a 8, vagy 24 szeres volumen növelő, 5 az egyben spirál képes csak előállítani azt a szempilla hosszúságot, ami kell ahhoz, hogy vonzó tekintetünk legyen.

szépség

Sőt, a műszempillák korában már lassan ez is elavultnak számít, mert a műszempilla még ennél is többre képes, szuper sűrű, és hosszú pillasort előállítva.

A divat jelmondata  talán az lehetne, hogy „Szebbet, fiatalosabbat, tökéletesebbet, többet!” Az ingerküszöb megváltozott, már csak az erősebb inger hat. Mindenből a nagyobb kell, a harsányabb. Például a nyakláncból sem kicsi vagy nagy, hanem a még nagyobb, vagy a brutálisan vastag a divatos.

A lookizmus sekélyessége

A mai világban az a fontos, hogy ragyogó, intenzív hajszínünk és trendi frizuránk legyen, de az már kevésbé, hogy egészséges legyen a hajunk, és nem számít, hogy a ragyogó hajszínt, vagy egyenes hajat milyen vegyszeres vagy mechanikai kezelésekkel értük el. Csak akkor vagy TRENDI, ha a hajad a divat elvárásainak megfelel. Ha csak egy előnyös frizurád van, le vagy írva, ósdi, és divatjamúlt vagy.

A divatos barnaságra vágyás felülír minden józan meggondolást, és a bőrünket tönkretéve, az egészségünket veszélyeztetve égetjük magunkat órákig a napon. A múltkor egy kereskedelmi rádióban a műsorvezető azt találta mondani, hogy "A következő riportból megtudhatjátok, hogy hogyan barnulhattok le még jobban, hogy aztán majd a munkahelyen mindenki rátok irigykedhessen!" Csak akkor vagy MENŐ, ha feketére égett vagy. Fehér bőrrel, vagy alig barnán csak lenézően néznek rád a TÖKÉLETESEN barnák.

Az az elvárás, hogy legyél karcsú, és még karcsúbb! Hogy milyen áron, az nem számít. Ha megbetegszel a diétáktól, nem érdekes, csak fogyj le minél gyorsabban. Hogy szenvedsz közben, és sanyargatod magad, az senkit sem érdekel, a végeredmény az elvárt súly legyen! Mindegy már, hogy mi van belül, csak a csomagolás legyen jól eladható. Ha a súlyod az elvárt, akkor vagy CSINOS és VONZÓ, ha több ennél, akkor kövérnek vagy minősítve, amely nem elfogadható, nem szerethető, és különben is undorító.

Ha a külsőddel megfelelsz a követelményeknek, ha a szépség, a fiatalság és a tökéletesség látszata megvan, akkor a társadalom sikeres tagja lehetsz. Még akkor is, ha esetleg buta, értéktelen, vagy rossz ember vagy egyébként. Ha nem nézel ki jól, a kutya se lesz kíváncsi a belső értékeidre, mert a szépséggel összefonódott az értékesség fogalma.

A kép forrása: https://www.madeleine.co.uk/

Az elvárások frusztráló hatása

Hatalmas a nyomás rajtunk. A médiumok és a divatvilág elvárásai tonnás teherként tornyosulnak rajtunk a mindennapokban. Ugyanakkor egy hétköznapi ember anyagi, és egyéb okok miatt sem nagyon tud lépést tartani a divat újabb és újabb trendjeivel, így marad a frusztráltság. Tele vagyunk görcsökkel a tökéletlenségünk tudata miatt, ami permanens önutálathoz, és olykor kisebbrendűségi érzéshez vezethet.

Vajon meddig lehet fokozni a velünk szemben támasztott követelményeket? Mikor roppanunk bele a meddő küzdelembe, hogy tökéletessé varázsoljuk magunkat?  Iszonyú energiákat fektetünk bele abba, hogy trendek elvárásainak próbálunk megfelelni. Sokszor az  önértékelésünket, és az énképünket is a külvilág véleményétől tesszük függővé, és végül értéktelenebbnek, csúnyábbnak, vagy kevésbé vonzónak látjuk magunkat, ha a paramétereink mégsem felelnek meg  az elvártaknak.

Az egyensúly elvesztésének okai

Vajon mi az oka annak, hogy szinte mindenki belép ebbe a mókuskerékbe, és hajszolja a SZÉPSÉGET? Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért futunk örökösen a külső megerősítések után?

A mai társadalom rohanó élettempója és felfokozott teljesítmény orientáltsága miatt elveszett a BELSŐ ÖSSZHANG ÖNMAGUNKKAL, és a női mivoltunkkal. Az eredendően NŐI ENERGIÁK, és minőségek háttérbe szorultak. Ma nem attól piacképes egy nő, ha kedves, lágy, passzív, és befogadó, hanem ha sikeres, dinamikus, férfiként teljesítő kemény üzletasszony.  Mivel alapvetően a női minőség lenne számunkra a megfelelő, így összezavarodunk, és  szorongunk az új szerepben. A külsőségek előtérbe helyezésével önámító módon pótolni próbáljuk a belső ürességet, amely nőiességünk kényszerű elfojtásával keletkezett. Sajnos azonban az áhított tökéletesség üldözése közben eltorzul az énünk, mivel túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a hajszának.

Többé már nem az válik fontossá a számunkra, hogy a családunkkal milyen a kapcsolatunk, MILYEN EMBEREK VAGYUNK, vagy hogy a belső harmóniánkat megtaláljuk, és békében éljünk a testünkkel.  Másoknak próbálunk tetszeni, és erőlködünk, hogy lépést tartsunk a divattal.  Mintha nem is lennénk szerethetőek narancsbőrösen, ha rövid a szempillánk, vagy ha  messze állunk az elvárt ideális megjelenéstől! Miért nem lehetünk „emberből”? Aki téved néha, és olykor bizonytalan, pattanás nő az arcán, lelapult a haja, vagy éppen hurkácskái vannak a hasán vagy combján? Miért kell a természetes életfunkcióinkat (pl izzadás) undorítónak gondolnunk? Abba ne is menjünk bele, hogy ez az állandó frusztráltság milyen jó üzlet a szépségiparnak, ellenben nekünk csak ártalmunkra van.

Ellentmondás a "Szépség, fiatalság, tökéletesség" trend, és a való élet között

Furcsa, hogy a hibátlan külső megvalósítása a cél, de ugyanakkor a nagy rohanásban egyre silányabban, és igénytelenebbül öltözködünk. Reggel gyorsabb és kényelmesebb felkapni egy farmert és a legelső pólót, ami a kezünk ügyébe kerül, mint odafigyelni a harmóniára és a nőiességre, szoknyát húzni, és NŐNEK lenni. Egyszerűen nincs időnk odafigyelni a kifinomult megjelenésre. Ez a spórolás azonban visszahat a lelkünkre is. Az unalmas, jellegtelen, és slampos megjelenés nemcsak a külsőnket szürkíti el, de végeredményben megfakítja a SZEMÉLYISÉGÜNK EGYEDISÉGÉT, különlegességét is.

Mintha csak egy falanszterben járnánk: teljesen egyforma, farmer-póló összeállításokba öltözött, nem-nélküli emberek járnak az utcákon, összezavarodva  a rájuk erőltetett szerepekben, sokszor már a nemi identitásukat sem találva.

A megoldás: A boldogság megteremtése

A megoldást ebből a csapda helyzetből talán az jelentheti, ha tudatosan véget vetünk az örökös elégedetlenségnek, és a tökéletesség-üldözés mókuskerekéből kilépünk.

Ha felállítjuk a HATÁRVONALAINKAT, hogy meddig megyünk el az elvárások követésével.

Ha megtanulunk ELÉGEDETTEK LENNI egy normális méretű szempillával, a saját mellünkkel, vagy természetes bőrszínünkkel is, és nem akarunk mindig másnak, többnek látszani annál, mint amik valójában vagyunk.

Ha a kifelé áramoltatás, a külsőségekre koncentrálás helyett megpróbálunk visszatérni saját önnön, BELSŐ BÖLCSESSÉGÜNKHÖZ.

szépség 4

Újra fel kellene fedeznünk önnön értékeinket, a NŐI ENERGIÁINKAT, és az igazi szépséget, amely belülről fakad, és nem függ a külsőnktől. A női energiák megerősítésével visszaállíthatjuk a HARMÓNIÁT önmagunkban.

A BELSŐ SZÉPSÉG megteremtése a magunk iránti szeretettel, külső-belső tulajdonságaink elfogadásával, és az élet tiszteletének újra felfedezésével kezdődhetne.

Saját egyedi értékeinkre koncentrálva, és a saját testünket megismerve és elfogadva így kialakítható lenne a csak ránk jellemző, egyedi megjelenés. Amely nem a divatvilág mindig változó igényeihez alkalmazkodik, hanem harmonikusan illeszkedik hozzánk, kiemelve mindent, ami egyedi, és vonzó rajtunk.

Ha merjük megmutatni IGAZI ÖNMAGUNKAT a világ felé - és ugyanakkor elfogadjuk mások természetes, esendő  emberi mivoltát is - akkor véget vethetünk a frusztrációnknak, és az igazán fontos dolgokra koncentrálhatunk.

A kiteljesedett emberi kapcsolatok, a JÓRA TÖREKVÉS, a MEGÉRTÉS és SZERETET erejével elérhetjük a megbékélést a testünkkel, és egy egészséges fejlődési törekvést alakíthatunk ki önmagunkban. Ha megértjük, hogy a külsőnk csak egy szelete az értékünknek, akkor lehetővé válik, hogy más tulajdonságainkra is koncentrálhassunk.

Meg kell tanulnunk HÁLÁT ADNI mindenért, amink van, így egy pozitívabb hozzáállással az énképünk is javulhat.

Ha a belső békét elérjük, az a külsőnkön is meg fog látszani, és ettől lesz a belső SZÉPSÉG igazi, külső szépséggé. Lehet, hogy a siker és pénz orientált versenyben lemaradunk, de a saját belső BOLDOGSÁGUNKAT megtalálhatjuk. És ennél több mi kellhet?



Ha tetszik a bejegyzés, osszad meg a barátaiddal!

BÉKÉBEN A TESTÜNKKEL

Nagyon ritkán fordul az elő a tanácsadásim során, hogy valaki a tükör előtt állva csupa szépet és jót mond a testéről, és összességében elégedett magával Általában nem nagyon vagyunk békében a testünkkel és  problémásnak találjuk bizonyos testrészeinket.

AMIRE FÓKUSZÁLSZ, AZ EGYRE NAGYOBB LESZ!

Nagyon sok energiát beleölünk abba, hogy ráfókuszálunk a vélt, vagy valós testi hibáinkra, és minden erővel próbáljuk megszüntetni, vagy elrejteni azokat. A tükör előtt álldogálunk, és rázzuk a felkarunkat, és elkeseredünk, mert löttyedt. Folyton a hasunkat nézegetjük, és begörnyedve fogdossuk a hatalmasnak vélt hájunkat. A combunkat vaskosnak, és narancsbőrösnek látjuk. A mellünk túl pici, túl nagy, túl lógós. A  tükörbe nézve lehet, hogy hatalmasnak, kövérnek, és formátlannak látjuk magunkat. Időnként teljesen kétségbe esünk a tükörképünkkel szembesülve, és azt gondoljuk, hogy csak mi vagyunk ilyen nyomorultak, ennyire rémesek, és ennyire csúnyák, míg másoknak egész biztosan nincsenek ilyen gondjaik, biztosan hibátlanok, és sokkal szebbek, mint mi.

Hát, ez aztán nem valami önbizalom növelő gondolat, igaz?

Ez okozza aztán, hogy sokan vannak, akik akár évtizedeken át is képesek földig érő szoknyát, vagy nadrágot viselni 40 fokban is, csak nehogy valaki meglássa a vastag bokájukat, vagy cupákos térdüket. Nyakig begombolkoznak, hogy a "rettenetesen" pöttyös hátukon ne rémüldözzenek az emberek, vagy hatalmas leplekbe rejtik nagynak vélt pocakjukat. Ráfókuszálnak a "szépséghibájukra", amely aztán egyre nagyobbá duzzad, és végül elborítja az életüket. Kívülről nézve sokszor nem is értjük, hogy mi a problémája a másiknak, amikor mi nem is látjuk csúnyának, vagy elrejteni valónak az adott testrészét. Sajnos a "probléma" a tulajdonosának azonban súlyos lelki gyötrődést okozhat, permanens küzdelemmé változtatva a testével való viszonyt.

Azt hiszem, hogy itt az ideje annak, hogy felszabadítsuk magunkat, és tanuljuk meg, hogy hogyan élhessünk békében a testünkkel!

Hogy hogyan?

A HÁLA, MINT AZ ÖNELFOGADÁS ALAPKÖVE

"Adj hálát azért, amid van!"  Nagyon sokszor halljuk ezt, de valahogy elmegy a fülünk mellett, és nem gondolunk bele abba, hogy ez valójában mit is jelent a mi számunkra. A fő probléma az, hogy rossz hozzáállással tekintünk a testünkre. Teljesen természetesnek, és elvártnak érezzük, hogy a testünk működjön, és menjen minden benne magától. Felháborodunk, vagy elkeseredünk, ha a testünk nem hozza azt a formát, amit tökéletesnek, vagy ideálisnak vélünk. Utáljuk, ha meghízunk, ha löttyedtek vagyunk, intenzív gyűlölettel nézzük, ha a magazinokban látott "tökéletes", karcsú modellekhez képest a derekunkon párnácskák jelennek meg, vagy egyátalán nem olyan a testünk, mint a sztároknak.

A gondolat, hogy csak mi vagyunk ilyen nyomorultak teljesen torz, mert ha kicsit is körülnézünk, és elkezdünk nyitott szemmel nézni a világban, akkor azt láthatjuk, hogy mindenki emberből van, és így senki sem tökéletes! Még a modellek sem tökéletesek, hiszen a magazinokban látható képek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

Nem is beszélve arról, hogy láthatjuk, hogy a világ tele van megannyi valódi nyomorúsággal, amely nem valamiféle szépséghiba, hanem igazi baj, probléma, amely valóban megnehezíti a normális életet.

békében a testünkkel

BÉKÉBEN A TESTÜNKKEL

Minden percben hálát kellene éreznünk a testünk iránt, és meg kellene köszönnünk neki azt, hogy működik! Minden nap örülnünk kellene annak, hogy a vaskos bokánk, a formátlan vádlink, és a narancsbőrös, sonkás combjaink visznek minket előre, mert vannak, akik számára a járás elérhetetlen. Probléma, hogy vaskos, sonkás? Dehogy, hiszen tudunk járni!

Szeressük a párnácskát a derekunkon, mert megvédi a veséinket a megfázástól! Probléma, hogy vastag vagy párnás a derekunk? Dehogy! Ahhoz képest, hogy sok ezer ember nap, mint nap dialízissel tud csak életben maradni, ez igazán elhanyagolható. A melleink formájával van problémánk? Adjunk hálát az Istennek minden nap, hogy nem az Onkológiai intézetbe járunk sugárkezelésre. Szuper szépek a lógós, kicsi vagy nagy melleink, ha egészségesek!

Annyi, de annyi betegség, és baj van a világban! Ha viszonylag egészségesek vagyunk, ez máris egy hatalmas szerencse az életben! Adjunk hálát érte!

Kezdjük el tisztelni a testünket, hiszen a nap 24 órájában, szüntelenül dolgozik értünk. Gondoljunk bele, hogy a tüdőnket nem kell gépekkel mozgatni, hogy levegőt tudjunk venni, és a szívünk is magától dobban 103.680-at egyetlen nap alatt! A vesénk több száz litert átszűr, a beleink átalakítják az ételt energiává, stb, stb.

Ha a testünkre úgy kezdünk tekinteni, mint egy csodálatos, bionikus szerkezetre, amely napról-napra biztosítja a számunkra az élet lehetőségét, akkor nem az lesz a fő problémánk, hogy mekkora a hasunk, vagy combunk, hanem hálát adhatunk mindazért, amink van, és működik!

TEGYÉL AZÉRT, HOGY JOBBAN NÉZZÉL KI!

Ha pedig valóban túlsúlyosak vagyunk, vagy löttyedt a testünk, akkor meg kell vizsgálnunk azt, hogy mennyiben vagyunk felelősek ezért az állapotért? Ha például gyógyszerek miatt híztunk meg, amelyeket muszáj szednünk, vagy genetikai okokból, vagy a korunk miatt nem vagyunk feszesek, akkor adjunk hálát azért, hogy élünk, és nem halva fekszünk a temetőben. Ha pedig a saját magunk által választott életmódunk miatt váltunk nemszeretem testűvé, akkor nézzük meg, hogy hogyan tudnánk visszaállítani a megbillent egyensúlyt? A testünk nem tehet semmiről, ő csak kiszolgál minket, ahogy megteremtett minket az Isten. Ha felvállaljuk a felelősséget érte, akkor a békét is meg lehet kötni vele, hiszen nem az ellenségünk, csak úgy reagál, ahogy bánunk vele. Soha ne tegyünk olyant a testünkkel, amely árt neki, hanem tekintsünk rá úgy, mint a lélek templomára, amely biztosítja, hogy a Földön élhessünk, és megnyilvánulhassunk az anyagi világban is.

A jó énképhez, az egészséges önbizalomhoz pedig szükséges, hogy a legtöbbet kihozzuk a testünkből. Érdemes segítséget kérni a lehetőségek feltérképezéséhez, fodrász, sminkes, stílustanácsadó megmutatja az irányt, ami mentén elindulhatunk. Figyeljünk oda arra, hogy mit veszünk fel, hogy hogyan nézünk ki. Az igényesség belülről fakadjon, törekedjünk a sikkes, csinos, nőies megjelenésre. Így már könnyebben élhetünk békében a testünkkel.