BÉKÉBEN A TESTÜNKKEL

Nagyon ritkán fordul az elő a tanácsadásim során, hogy valaki a tükör előtt állva csupa szépet és jót mond a testéről, és összességében elégedett magával Általában nem nagyon vagyunk békében a testünkkel és  problémásnak találjuk bizonyos testrészeinket.

AMIRE FÓKUSZÁLSZ, AZ EGYRE NAGYOBB LESZ!

Nagyon sok energiát beleölünk abba, hogy ráfókuszálunk a vélt, vagy valós testi hibáinkra, és minden erővel próbáljuk megszüntetni, vagy elrejteni azokat. A tükör előtt álldogálunk, és rázzuk a felkarunkat, és elkeseredünk, mert löttyedt. Folyton a hasunkat nézegetjük, és begörnyedve fogdossuk a hatalmasnak vélt hájunkat. A combunkat vaskosnak, és narancsbőrösnek látjuk. A mellünk túl pici, túl nagy, túl lógós. A  tükörbe nézve lehet, hogy hatalmasnak, kövérnek, és formátlannak látjuk magunkat. Időnként teljesen kétségbe esünk a tükörképünkkel szembesülve, és azt gondoljuk, hogy csak mi vagyunk ilyen nyomorultak, ennyire rémesek, és ennyire csúnyák, míg másoknak egész biztosan nincsenek ilyen gondjaik, biztosan hibátlanok, és sokkal szebbek, mint mi.

Hát, ez aztán nem valami önbizalom növelő gondolat, igaz?

Ez okozza aztán, hogy sokan vannak, akik akár évtizedeken át is képesek földig érő szoknyát, vagy nadrágot viselni 40 fokban is, csak nehogy valaki meglássa a vastag bokájukat, vagy cupákos térdüket. Nyakig begombolkoznak, hogy a "rettenetesen" pöttyös hátukon ne rémüldözzenek az emberek, vagy hatalmas leplekbe rejtik nagynak vélt pocakjukat. Ráfókuszálnak a "szépséghibájukra", amely aztán egyre nagyobbá duzzad, és végül elborítja az életüket. Kívülről nézve sokszor nem is értjük, hogy mi a problémája a másiknak, amikor mi nem is látjuk csúnyának, vagy elrejteni valónak az adott testrészét. Sajnos a "probléma" a tulajdonosának azonban súlyos lelki gyötrődést okozhat, permanens küzdelemmé változtatva a testével való viszonyt.

Azt hiszem, hogy itt az ideje annak, hogy felszabadítsuk magunkat, és tanuljuk meg, hogy hogyan élhessünk békében a testünkkel!

Hogy hogyan?

A HÁLA, MINT AZ ÖNELFOGADÁS ALAPKÖVE

"Adj hálát azért, amid van!"  Nagyon sokszor halljuk ezt, de valahogy elmegy a fülünk mellett, és nem gondolunk bele abba, hogy ez valójában mit is jelent a mi számunkra. A fő probléma az, hogy rossz hozzáállással tekintünk a testünkre. Teljesen természetesnek, és elvártnak érezzük, hogy a testünk működjön, és menjen minden benne magától. Felháborodunk, vagy elkeseredünk, ha a testünk nem hozza azt a formát, amit tökéletesnek, vagy ideálisnak vélünk. Utáljuk, ha meghízunk, ha löttyedtek vagyunk, intenzív gyűlölettel nézzük, ha a magazinokban látott "tökéletes", karcsú modellekhez képest a derekunkon párnácskák jelennek meg, vagy egyátalán nem olyan a testünk, mint a sztároknak.

A gondolat, hogy csak mi vagyunk ilyen nyomorultak teljesen torz, mert ha kicsit is körülnézünk, és elkezdünk nyitott szemmel nézni a világban, akkor azt láthatjuk, hogy mindenki emberből van, és így senki sem tökéletes! Még a modellek sem tökéletesek, hiszen a magazinokban látható képek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

Nem is beszélve arról, hogy láthatjuk, hogy a világ tele van megannyi valódi nyomorúsággal, amely nem valamiféle szépséghiba, hanem igazi baj, probléma, amely valóban megnehezíti a normális életet.

békében a testünkkel

BÉKÉBEN A TESTÜNKKEL

Minden percben hálát kellene éreznünk a testünk iránt, és meg kellene köszönnünk neki azt, hogy működik! Minden nap örülnünk kellene annak, hogy a vaskos bokánk, a formátlan vádlink, és a narancsbőrös, sonkás combjaink visznek minket előre, mert vannak, akik számára a járás elérhetetlen. Probléma, hogy vaskos, sonkás? Dehogy, hiszen tudunk járni!

Szeressük a párnácskát a derekunkon, mert megvédi a veséinket a megfázástól! Probléma, hogy vastag vagy párnás a derekunk? Dehogy! Ahhoz képest, hogy sok ezer ember nap, mint nap dialízissel tud csak életben maradni, ez igazán elhanyagolható. A melleink formájával van problémánk? Adjunk hálát az Istennek minden nap, hogy nem az Onkológiai intézetbe járunk sugárkezelésre. Szuper szépek a lógós, kicsi vagy nagy melleink, ha egészségesek!

Annyi, de annyi betegség, és baj van a világban! Ha viszonylag egészségesek vagyunk, ez máris egy hatalmas szerencse az életben! Adjunk hálát érte!

Kezdjük el tisztelni a testünket, hiszen a nap 24 órájában, szüntelenül dolgozik értünk. Gondoljunk bele, hogy a tüdőnket nem kell gépekkel mozgatni, hogy levegőt tudjunk venni, és a szívünk is magától dobban 103.680-at egyetlen nap alatt! A vesénk több száz litert átszűr, a beleink átalakítják az ételt energiává, stb, stb.

Ha a testünkre úgy kezdünk tekinteni, mint egy csodálatos, bionikus szerkezetre, amely napról-napra biztosítja a számunkra az élet lehetőségét, akkor nem az lesz a fő problémánk, hogy mekkora a hasunk, vagy combunk, hanem hálát adhatunk mindazért, amink van, és működik!

TEGYÉL AZÉRT, HOGY JOBBAN NÉZZÉL KI!

Ha pedig valóban túlsúlyosak vagyunk, vagy löttyedt a testünk, akkor meg kell vizsgálnunk azt, hogy mennyiben vagyunk felelősek ezért az állapotért? Ha például gyógyszerek miatt híztunk meg, amelyeket muszáj szednünk, vagy genetikai okokból, vagy a korunk miatt nem vagyunk feszesek, akkor adjunk hálát azért, hogy élünk, és nem halva fekszünk a temetőben. Ha pedig a saját magunk által választott életmódunk miatt váltunk nemszeretem testűvé, akkor nézzük meg, hogy hogyan tudnánk visszaállítani a megbillent egyensúlyt? A testünk nem tehet semmiről, ő csak kiszolgál minket, ahogy megteremtett minket az Isten. Ha felvállaljuk a felelősséget érte, akkor a békét is meg lehet kötni vele, hiszen nem az ellenségünk, csak úgy reagál, ahogy bánunk vele. Soha ne tegyünk olyant a testünkkel, amely árt neki, hanem tekintsünk rá úgy, mint a lélek templomára, amely biztosítja, hogy a Földön élhessünk, és megnyilvánulhassunk az anyagi világban is.

A jó énképhez, az egészséges önbizalomhoz pedig szükséges, hogy a legtöbbet kihozzuk a testünkből. Érdemes segítséget kérni a lehetőségek feltérképezéséhez, fodrász, sminkes, stílustanácsadó megmutatja az irányt, ami mentén elindulhatunk. Figyeljünk oda arra, hogy mit veszünk fel, hogy hogyan nézünk ki. Az igényesség belülről fakadjon, törekedjünk a sikkes, csinos, nőies megjelenésre. Így már könnyebben élhetünk békében a testünkkel.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.