Szerző: sooskatalin

A lookizmus

A külső megjelenés ma mindennél fontosabb lett, a lookizmus meghatározza az életminőségünket is. Ha előnyös a megjelenésünk, akkor jobb állást és több fizetést várhatunk. Már a szocializációnk legkorábbi pillanataiban is megtaláljuk ennek az alapjait, például Hamupipőke történetében. Hamupipőke csak  akkor kaphatja meg a királyfit, ha szép a ruhája, kicsi a lába, és a külső megjelenésével eleget tesz az elvárásoknak. A gonosz mostoha és a gonosz testvérek mindig csúfak, a hősnő mindig szép, és jó. Mire felnövünk, a jósághoz, és az értékesség fogalmához a szépség elválaszthatatlanul összekapcsolódik a fejünkben. Egy szép embert, vagy egy divatos megjelenésűt okosabbnak, értékesebbnek, és kedvesebbnek gondolunk. Ráadásul a jó megjelenés hatalmat és erőt is szimbolizál, így a nyilvánosság előtt szereplők a megjelenésükkel erősíteni, vagy gyengíteni képesek a róluk alkotott képet. Egy választékosan kifinomult megjelenésű first lady az elnök státusszimbólumaként is értelmezhető, reprezentálva és hirdetve az elnök erejét, sikerességét, és megbízhatóságát. Ez a szavazóknak is biztonságérzetet ad, mert azt hiszik, hogy egy jó megjelenésű elnöki pár hozzáértő, és gondoskodó, és így jó kezekben vannak. (Pl sokat úgy vélekednek, hogy Nixon és Kennedy versenyében végül azért győzött  J.F.Kennedy, mert megnyerőbb külső tulajdonságokkal rendelkezett) Érdemes megfigyelni, hogy amint egy hétköznapi emberből hirtelen kiemelten fontos közszereplő lesz (pl. Kate Middleton), az öltözködési stílusa is azonnal megváltozik, és az addigi egyszerű öltözködést lecserélve kialakítja a hatalmat, sikerességet, és erőt szimbolizáló kifinomult megjelenést. A külseje, öltözete üzenetet hordoz, és ezt mi dekódoljuk a belénk táplált sztereotípiák alapján.

A  divat a hétköznapi ember életében

Ugyanakkor a hétköznapi életünkben is ez a dekódolási rendszer működik, ami során a külső megjelenésük alapján soroljuk be az embereket egy-egy társadalmi rétegbe, vagy csoportba. Ahogyan öltözünk, az információkkal szolgál arról is, hogy mit gondolunk magunkról, hova valónak érezzük magunkat. Sokszor azonban a külső szemlélő számára ez teljesen téves következtetésekhez vezet, mert sokan nem én-azonosan öltözködnek, és valamilyen vélt, vagy valós okból felvesznek  valamilyen szerepet, vagy stílust, vagy egyszerűen csak szolgai módon követik a divatot. Ráadásul a divatot követő megjelenés a sztárokhoz való hasonuláson kívül még egyfajta magabiztosságot is ad, a divatosak csoportjához való tartozás megerősítő érzését. Ez elfedi a magányosságot, ürességet, és izoláltságot, amely a jelen kor alap életérzése. Azonkívül nem is kell foglalkoznunk azzal, hogy kik is vagyunk valójában, a divat kész megoldásokat kínál, sablonokat ad a megjelenésünk kialakításához. Ugyanakkor a sikeresség, és boldogság illúziójába is ringat bennünket.

 Az ismeretek hiánya minőségromláshoz vezet

Persze elérkezik egy életkor, amikor ez már nem elégíthet ki, és elkezdjük keresni a saját stílusunkat. Sajnos ma már elveszett nagyanyáink tudása az öltözködés alapismereteiről, akik még maguk  varrták a ruháikat, és tisztában voltak a szabások és fazonok rejtelmeivel. Mivel az iskolai képzésből már hiányzik a háztartási alapismeretek tantárgy, ahol megtanítottak a kulturált öltözködésre, ezért csak a divat magazinok és médiumok formálják az ízlésünket az öltözködésben. Ezekből azonban nem sokat tudhatunk meg az előnyös és hozzánk való megjelenésről, így aztán kinek-kinek saját ízlése, és vele született érzéke határozza meg, hogy mennyire sikerül minőségi és előnyös megjelenést kialakítania. Ráadásul egy emberöltőnyi időszakon keresztül azt sulykolták a társadalomba, hogy nem kell szépen felöltözni az alkalmakra, így nem is csodálkozunk, ha egy opera előadás nézőterén szakadt farmert és kinyúlt pulóvert viselőkkel találkozhatunk. Eltűnt az erkölcs és etika oktatás is, így különösen a fiataloknak már fogalmuk nincs a közönséges, vagy sikkes megjelenés közti különbségről. Ezért találkozhatunk akár még egy operabálon, vagy Oscar átadón is a ruhából kieső mellekkel, bugyivonalig felszabott szoknyákkal, vagy éppen teljesen átlátszó ruhákkal.És ezért silányul el a divat is, pl. a kívülről rávarrt, elütő színű cipzárakkal és elvágott, rojtos szélű felaljazásokkal.

A közszereplők felelőssége a divat irányításában

A közszereplőknek tudatában kellene lenniük, hogy nagy a felelősségük a közízlés a divat befolyásolásában. Példaként, és példaképül kellene szolgálniuk a megjelenés minőségi irányba való elmozdításában. Mivel a hétköznapi emberek figyelik minden lépésüket, ezért legalább amikor megjelennek a nagy nyilvánosság előtt, akkor illene minőségi, és ízléses öltözködési stílust képviselniük. Ezzel lehetne talán befolyásolni a hétköznapi emberek stílusát is. Nem a slampos, ócska irányba kellene elmozdulniuk, vagy éppen az extrém, harsány, vagy közönséges és különcséget mutató öltözködési stílust követniük (amelynek van egy „Én sztár vagyok, és megengedhetem magamnak, hogy fittyet hányjak minden szabályra ” üzenete is), hanem a kifinomult, minőségi, és klasszikus értékeket őrző stílust kellene megmutatniuk. Az egyénnek pedig ki kellene alakítania magában egy igényességet, egy ön-azonos stílust, amely csak rá jellemző, és előnyös a számára. Ehhez viszont az oktatást alapjaiban kellene megváltoztatni, már kisgyermek korban elkezdeni tanítani az öltözködés tudományát. Ha másképpen nem megy, hát felnőtt korban megszerezni az információkat a szakértőktől, akik segítenek a minőségi megjelenést kialakítani.